Az atlétika világában az edzői munka messze túlmutat a technikai felkészítésen. A sportág különleges természeténél fogva olyan közegként működik, ahol az alapvető emberi értékek formálódnak, és ahol a karakterfejlesztés legalább olyan fontos szerepet kap, mint a fizikai teljesítmény fokozása.
Szabó Imre, aki ötvenöt éven át dolgozott a BEAC atlétikai szakosztályában, személyes tapasztalatai révén mutatja be, hogy miért elengedhetetlen az értékalapú megközelítés a sportban. A BEAC egyik központi célja mindig is az volt, hogy értékes, lelkiismeretes, kitartó és fegyelmezett embereket neveljen, akik igazán elkötelezettek az atlétika iránt. Ez a szemlélet Dr. Bácsalmási Péter szellemiségében gyökerezik, aki a Testnevelési Főiskoláról érkezett az egyesülethez, és akinek munkássága alapjaiban határozta meg a klub kultúráját.
Az atlétika nevelési értékek közül kiemelkedik az egymás és a sportág iránti tisztelet, az alázat, valamint a szavahihetőség. Péter bácsi, aki a klub aranykorának meghatározó alakja volt, soha nem okozott csalódást tanítványainak – amit mondott, az pontosan úgy történt. Ez a hitelességi modell ma is alapvető szerepet játszik a fiatal sportolók formálásában.
A BEAC-osok között létező láthatatlan kötelék is erre az értékrendszerre épül. Ez nem csupán klubhűség, hanem egy mélyebb közös lelkület, amely az irigység hiányában és a közösségi siker fontosságában nyilvánul meg. Az igazi BEAC-os nem irigykedik mások eredményeire, hanem örül nekik, és ebben a támogató környezetben a sportolók valóban fejlődni tudnak.
Az edzői munka nevelési dimenziója különösen a sportháromszög működésében válik láthatóvá. Az edző és a versenyző közötti szoros, őszinte kapcsolat csak akkor működhet optimálisan, ha a szülő elfogadó és támogató módon tud ehhez kapcsolódni, tiszteletben tartva ennek az egyedülálló kapcsolatnak a természetét. A szülőnek nem szabad akadályoznia azt a folyamatot, amelyben a fiatal sportoló önállóvá válik és egyre mélyebb kapcsolatot alakít ki edzőjével.
Az elhivatottság kardinális értékként jelenik meg az atlétikában. Az a hozzáállás, amely a versenyző személyiségében testet ölt, mintát ad a környezetének is. Sok fiatal sportoló számára az a tudat, hogy senki más nem edz annyit és olyan intenzíven, mint ők, rendkívüli önbizalmat és belső biztonságot teremt. Ez az elhivatottság azonban nem jelenthet túledzést vagy kiégést – az edzői bölcsesség éppen abban rejlik, hogy megtalálják az egyensúlyt a teljesítmény és a fenntarthatóság között.
A versenyzők személyiségének megőrzése is alapvető jelentőségű. A sikerek hatására sem szabad megváltoznia annak, akivé az atléta az évek során vált. Ha torzul vagy önelégültté válik valaki, az előbb-utóbb visszaüt, és akadályozza a további fejlődést.
Az atlétika nevelési szerepe abban is megmutatkozik, hogy a sportolók megtanulnak célt kitűzni maguk elé és kitartóan dolgozni azért. Az 1500 méteres futás, a 3000 méteres akadályfutás vagy a maraton mind olyan távok, amelyek nemcsak fizikai erőt, hanem mentális ellenálló képességet is igényelnek. A maraton különösen szimbolikus ebből a szempontból – benne van az egész emberi élet küzdelme, a kitartás, az önmagunkkal való megbirkózás és a célig jutás öröme.
A hűség is központi érték, amely végigkíséri az atlétikai pályafutást. Hűség a hazához, az egyesülethez és a szeretteinkhez – ez az a tartás, amely hosszú távon megtartó erőként működik, és amely segít átvészelni a nehéz időszakokat is.
